Korábbi bejegyzésünkben már beszámoltunk arról, hogy Rizlinggel elkezdtünk agilityzni. Így hát szemerkélő-szitáló eső ide vagy oda, vasárnap délelőtt nekikészülődtünk, és ismét elmentünk az Ebgondolat kutyasuliba, hogy a kezdő agility órán a mi kis energiabomba ír terrierünk kicsit tanuljon, gyakoroljon és legfőképp, hogy agyilag és fizikailag is lefáradjon. Ezúttal nem fotóalbum, hanem hangulatidéző videó készült.
A videón is látszik, hogy agilityzni tényleg szinte bármilyen kutyával lehet. Szerintem egyfelől ez a legcsodálatosabb benne, másfelől pedig az, hogy egyre szorosabb figyelem, kötelék alakul ki a kutya és gazdája között. Ezek olyan alkalmak, amikre úgy gondolok, hogy "igen, ezért is szerettem volna egy kutyát, hogy együtt élvezzük az életet."